Majdnem két éve, hogy az egypixeles tekinteten búsongtam. A hamvasságukban is széteső sonlányokon keresztül jeleztem, hogy ideje lenne egy alaposabb ráncfelvarrást eszközölni a Sonline-on, amely 2007-es alapítása óta tulajdonképpen ugyanazzal az arculattal és motorral vánszorgott.

És most megtörtént a csoda. Illetve nem. Tíz év után bármilyen megújulás jó lehetett volna, csak előnyére válhatott volna a lapnak. Ma viszont megjelent az új verzió, amelyben már nem a képek esnek szét, hanem az egész tartalom. Olyan szellős lett, hogy az ember átlát az egész lapon, belát a monitor chipjei, áramkörei közé.

Ám nem csak strukturális hiba van, hanem koncepcionális zavar is. Jól látható, hogy a majdnem új tulaj nem tartott igényt az egy évtized alatt alaposan kicombosodott, politikailag balos archívumra. Egy hónapnál régebbi írásokat nem találhatunk meg, vagyis a politika oltárán feláldozták az egész krónikát. Kár érte.

A gyermekbetegségekkel most nem is foglalkozom, a fenti képen mindenki láthatja, sok még a feladat. Például vissza kellene hozni a tekinteteket.